My immortal – Én halhatatlanom
 
 
Annyira elegem van abból, hogy itt vagyok,
A mindegyik által elnyomott gyerekes félelmeim között,
És ha távoznod kell,
Azt kívánom, csak hagyj el,
Mert van valami, amit jelenléted még mindig halogat,
És ez nem fogok békén hagyni,
 
Ezek a sebek nem fognak úgy kinézni mintha gyógyulnának,
Ez a fájdalom túl igazi,
Van, annyi amennyit az idő nem csillapíthatna,
 
Amikor azt kiabáltad, hogy le fogom törölni a könnyeid,
Amikor sikítanád, legyőzném, elüldözném félelmeid,
És fogtam a kezed az összes éven keresztül,
De megnyugszol,
Miattam,
 
Elbűvöltél,
A rezonáló életeddel,
Most ami engem összetart az, az élet, amit otthagytál,
Az arcod, amit kísért,
Az a ritkán kellemes álmaim,
A hangod, amit elkergetett,
A józan eszem,
 
Megpróbáltam, keményen mondani magamnak, hogy tűnj el,
Mert, bár velem nyugodt vagy,
Én végig egyedül voltam.

A bejegyzés trackback címe:

https://evanescence-fan.blog.hu/api/trackback/id/tr761131833

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása